Fa Nándor és Rakonczay Gábor - mint kenus a hajóssal, mint hajós a kenussal...

Fa Nándor:

Nagyon sokan szurkoltunk érted, de láttuk egy idő után, hogy magabiztosan, szépen haladsz. A hírek persze tartalmaztak némi aggódásra való okot, de remélem hogy ennél azért kicsit szebb meneted volt. Mesélj valamit magáról a menetről!

Rakonczay Gábor:

Bele tettem anyait, apait. Vikin keresztül jöttek az üzenetek, gratulációk, biztatás, ami azért elég sok erőt adott. Az első két napban az eléggé megütött, hogy egyedül vagyok. Azt elég nehéz volt kezelni. A tizedik nap környékén volt még egy mélypont, megint a magánnyal kapcsolatosan, de a nagy részét kifejezetten élveztem. Egyre jobban élveztem, ahogy telt az idő. Viszonylag erős időm volt, többször is volt 20-25 csomó fölötti szél. Emiatt elég jókat lehetett menni.

Fa N: Az első időben, ha jól emlékszem, oldalszeled fújt, arra gondolom rá kellett tartani. Aztán később hátszelesre fordult, ami segített, még ha kicsit hullámosabb is lett a történet. Így volt?

R.G: Így van, illetve még a végén volt egy pici oldalszél. Az oldalszél is jó, viszonylag, nem voltak olyan nagy hullámok, hogy az bajt okozott volna, viszont csak egy oldalon lehetett evezni, a szél felőli oldalon. E miatt is durrant be annyira a vállam, de amúgy nem volt vészes

Azt meséld el légy szíves, hogy ez a két oldalon való evezés mennyire válik be. Én kenus voltam, és sok olyan kenus figyeli ezt az utat, akik egy oldalon kenuzzák le az életüket, mert az a praktikus. Ez a ”jobbra váltok, balra váltok „ nekünk egy újdonság. Mesélj róla, hogy birod!

Ha engedi az időjárás, tehát hátszél, vagy háromnegyed-szél van, akkor van úgy, hogy negyed óránként – 20 percenként is cserélem az oldalt. Ha nem engedi az idő, akkor muszáj egy oldalon lenni.

Te agyilag vagy két oldalas, vagy az egyik azért kényelmesebb, mint a másik?

Azért csak elfárad az embernek az az oldala  - így – és akkor utána nagyon nagy felüdülés átülni és a másik oldalt húzni.

Arányaiban mennyit eveztél térdelve, és mennyit ülve?

Szinte 90 százalékban ültem. Amikor volt egy két napos szélcsend, akkor bárhogyan lehetett evezni, viszont nagyrészt annyira mozog a hajó, hogy egy karabínerrel úgy vagyok rögzítve, hogy teljesen leszorítson, folyamatosan húz oda az üléshez. Az egyik lábammal a hajót irányítom, tehát a kormányhoz van áttétekkel szerelve, a másik pedig terpeszállásban és az is le van fixálva. Minél inkább stabilizálom magam, hogy ki ne repüljek.

Ezt nem egy sík vízi kenuzáshoz hasonlítanám, inkább olyan, mint azok a rodeóbikák, amik a mulatságokon szoktak lenni. Amikor már megvadult fázisban van, és mellette igyekszik evezni az ember, ahhoz hasonlít.

Nem akadályoz téged a mozgásban, ahogy be vagy kötve?

Nem, mert a mentőmellény közepétől jön le ez a karabíner, tehát a felső testet abszolút nem akadályozza.

Azt nem próbáltad még, hogy a csípődet kösd le? Tehát combtőben, csípőnél kötöd le magad egy hevederrel és akkor a felső tested szabadon tud mozogni?

Igen, ehhez Portugáliában vettünk egy nagyon frankó ülést, ami pont a csípőnél kötött volna le, viszont körülbelül 5 óra alatt veszítettem el, még láttam a kikötőt, amikor beejtettem a vízbe és úgy merült el, ahogy van, mivel rajta voltak a különböző csigák meg áttételek.

Azt az egy kis madzagot kispóroltad, ami odafogja a hajóhoz?

Igen, igen. Hát igazából akkor próbáltam volna kikötni. Amíg kerestem hozzá a kötelet, addig már le is ugrott, pedig alig volt szél, alig mozgott a hajó.

Gábor, pár mondatot beszéljünk a hajóról. Ezt én 17-18 éve terveztem és építettem. Az alapvető koncepcióm az volt, hogy egyrészt iránytartó legyen, másrészt ne legyen túl nagy és túl hosszú, azért ezt egy lapáttal el kell tudni evezni, viszont túl iránytartó se legyen, mert akkor nem tudod visszahozni, ha egy hullám kifordít. Ne legyen túl széles, túl stabil, stb… szóval volt egy-két elképzelésem a tervezés közben. Ezek a valóságban, az óceánon mennyire válnak be?

Hát eléggé jól eltaláltad, hogy úgy mondjam. Nagyon jól iránytartó, viszont nagyon fordulékony is, tehát ha jön egy nagyobb hajó és éppen visszafelé kell evezni miatta, pillanatok alatt meg lehet fordítani és már menni is vele a másik irányba.

Ezt a kettősséget nagyon nehéz eltalálni.

Igen, de nagyon jó lett. Tetszik, nagyon örülök neki. És nagyon gyors is.

Volt ennek egy testvér hajója, amire azt mondta a tulajdonosa, hogy megalázóan kicsi. Neked szerintem nem kicsi, Lehet hogy lakni kicsi, de azért elhúzni, az egy más történet. Bele férnek a cuccaid?

Éppen hogy. Eredetileg le volt zárva az eleje egy légrekesznek. Én ezt kinyitottam, és az is tele van kajával. Így végül is mondhatni, hogy kényelmesen elférek. Ki van centizve, tehát túl sok plusz dolog nincsen a hajóban.

Később, ha már az óceánon fogsz átmenni, azért több étel-ital kell. Főleg étel, mert az ivóvizet azt csinálod. Ez be fog férni?

Igen, befér. Ennek a nagy része most is nálam volt a tesztelés miatt, hogy hogyan működik így, ha meg van rakva.

Én azt gondoltam, hogy csak annyit vittél magaddal, amennyi erre a rövid útra kellett.

Nem, nem. Szinte minden nálam volt.

Tehát akkor ez egy valóságos teszt volt már.

Ez abszolút valóságos volt, minden valóságos volt benne.

Te már azért azt megtapasztaltad, hogy milyen életközelből megélni a víz-felszínt, a madarak világát, a delfinek világát, bármit, ami a felszínen történik. Én vitorlázóként mindig picit távolabb voltam a víztől, te ott ülsz kb. 80 centire a vízfelszíntől. Milyen érzés volt ennyire a természet részévé válni

Nagyon nagyon más, mint a vitorlás hajóval.

Most már mind a kettőt csináltad, van összehasonlításod.

Igen. Itt mondhatni, az ember már szinte alulról nézi a hullámokat. Olyan dolgokat lehet látni, ami egy vitorlásról sosem tűnne fel. Olyan élőlényeket, ami egy másfél-két méteres magasságból nem lát az ember. Túl kicsik, a hajó pedig túl gyorsan megy.

Sokkal jobban kell olyan téren figyelni, hogy főleg ez az első szakasz ez itt eléggé terhelt a hajó-útvonalakkal és nagyon nagyon hamar ki kell őket szúrni és minél gyorsabban irányt kell váltani és menekülni. Ugyanakkor ez egy egyszerűbb szerkezet, mint egy vitorlás hajó, tehát kevesebb a probléma, lehetőség, emiatt nem olyan megterhelő idegileg és fizikailag sem, leszámítva a kenuzást.

Mennyire vettek a nagy hajók ember számba, illetve hajó számba?

Hogy ennyit fejlődik-e a technika, vagy jobb kiképzést kapnak a tengerészek, akik ezeken a hajókon szolgálnak, de mondhatni azt, hogy szinte mindegyik hajó irányt változtat és a közelembe jön, és érdeklődik, hogy egy sodródó valamit lát a távolban, vagy engem. Amint meggyőződnek róla, hogy ez egy normális jószág, és halad valamerre, akkor tovább állnak. Szinte mindegyik változtat az irányán és megnéz.

Próbáltál velük 16-on kommunikálni?

Nem, mert most nem hoztam. A múltkor volt nálunk „WHF” rádió, de senki nem válaszolt és ezért most nem is hoztam el. Most viszont jobb lett volna ha van nálam, mert biztosan tudtam volna mindenkivel beszélni. Más volt a hozzáállás.

Valószínűleg más minőségű hajók járnak ezeken az útvonalakon, mint máshol. Én is különböző hajós kultúrákkal találkoztam, bár látszólag mindegyik nagy hajó. Az egyik, hajós módjára működik, a másik vakon megy. Amelyik engem elgázolt, az egy ilyen vakon menő, gyönyörűséges nagy jármű volt. De szerencsére te ilyenekkel nem fogsz találkozni majd.

A delfinek mennyire tekintettek kollégának?

Igazából most csak kétszer jöttek, de csapatostól, tehát olyan 30-40 darab volt mind a kétszer. Valami fantasztikus show-t produkáltak, több métereseket ugráltak. Hihetetlen élmény volt.

Az egyedüllét problémája, a magányérzet, szerintem annak az élménynek az ára, amit ott egyedül megélsz. Akkor van baj, ha huzamosan úgy érzed, hogy valamiféle gáz van, mert nincs senki melletted. Hogyan éled ezt meg?

Az elején sokkolt, mert kicsit belegondolva egész életemben nem voltam fél napnál vagy egy napnál többet úgy, hogy embert nem látok magam körül, vagy nem szól hozzám valaki. Az elején nehéz volt vele mit kezdeni, de valamit át kell belül kattintani és akkor meglátja az ember, hogy ennek is megvan a maga szépsége. Egész más így hajózni, más a felelősség, ugye csak egy embert terhel. Emiatt nehezebb is, meg könnyebb is. Az elején megütött, de később kifejezetten élveztem.

Valahogy fogd ezt fel úgy, hogy jó társaságban vagy, és ez vagy te. Senki nem fog helyetted hibázni, nem zaklatnak ok nélkül.

Mennyit nőtt a bicepszed?

Hát nekem nem tűnt föl. A hasamról biztosan rengeteg minden lejött. Igazából szerintem egy 3 kilónál többet nem fogytam.

Tudtál rendesen táplálkozni egyébként?

Igen, első két nap nehezebben ment, de aztán kifejezetten jókat ettem végig. Ezzel nem volt baj. Tengeri betegség sem volt.

Körülbelül mennyi kalóriára van szükséged egy ilyen teljesítmény mellé naponta?

Nem tudom így pontosan. Egy normális, sportos civil élethez viszonyítva, annál körülbelül egy négyszer-ötször több kell

Mi a táplálkozási programod? Többször kevesebbet, vagy kevesebbszer többet?

Négyszer eszem normálisan nagy adagot. Közben pedig többször energia szeleteket meg olyan táplálék-kiegészítőket, amiket gyorsan lehet elfogyasztani, amikkel lehet nassolgatni.

Arra van valami statisztikád, hogy körülbelül naponta hány órát eveztél?

Nagyjából szerintem 13 óra lehetett az átlag, és olyan 15 óra aktív ébrenlét a fedélzeten.

Azért tudtál rendeseket aludni is, ugye?

Persze, nagyon jókat.

Ez milyen intervallumban?

Igazából, ha visszatértünk oda, hogy mekkora a hajó, a belsejében az ágy még mondhatni, nagy is, mert nagyon elkezdtem a hajóban ide-oda vergődni. Kerestem pár olyan dolgot amikkel kiékeltem magamat és egy félig fekvő helyzetben, felhúzott lábakkal tudtam aludni, stabilizált állapotban.

Gábor, miket fogsz változtatni ahhoz, hogy a második, a hosszabb szakaszra elindulj? Van olyan, amit jelentős mértékben át kell alakítani?

Túl sok nincsen, csak majd egy kicsit jobban kell pakolnom. Volt egy-két dolog, amihez nagyon nehezen fértem hozzá. Egy picit majd átrendszerezem a pakolászást. Beszerzünk majd egy olyan ülést, amit elvesztettem most az elején, és akkor azzal majd szerintem kényelmesebb lesz. A derekamnál jobban le leszek fogva és akkor törzsből jobban ki tudok majd fordulni.

A következő szakasz majd egy sokkal melegebb, trópusi zónán megy át, tehát kevesebb ruhát kell majd magamon tartani. Ebből a szempontból könnyebb lesz szerintem, de hosszabb, és sokkal kevesebb lesz a hajó. Valószínűleg dél körül is be fogok iktatni majd egy kis alvást, ami a nap ellen is jó.

Szerencsésebb lesz egy sziesztát beiktatni, és inkább a sötétben tudsz evezni néhány órát még, mert kényelmesebb a klíma ilyen szempontból.

Igen, amivel a végén megnőtt a teljesítményem, az is amiatt volt, hogy nehéz volt abbahagyni. Este is, akármilyen fáradt voltam, egyrészt akartam haladni, másrészt pedig úgy voltam vele, hogy – na még egy mérföldet még hozzá csapok, az csak fél óra. Aztán na jó, még egy kicsit fölkerekítem, az csak 2 óra. Szépen mindig hozzádobtam még néhányat.

Nézed folyamatosan, hogy hol jársz? Milyen módon pozicionálsz?

Leginkább a chartplotter-t nézem, azon belövök mindig egy normális szakaszt, és azt próbálom teljesíteni, illetve folyamatosan számolom vissza hogy még mennyi van a szigetig. Papírtérképen minden este feltettem a pozíciót, csak hát ezek elég közel vannak egymáshoz

Alaposan feltetted a mércét a kenusoknak, ezt most mondhatom a kenusok nevében. Ahogy annak idején az evezősöknek is feladtátok… nagyon kíváncsi vagyok, hogy a verseny- és  hosszú távú kenusok hogy fognak reagálni a te teljesítményedre, miután nincs kenus múltad, és itt mégis baromi kemény rekordokat állítasz föl. Van valami visszajelzésed?

Kapok gratulációkat, nagyon jól esnek. Nagyon sok kenus követi figyelemmel a pozíciókat és a híreket, ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, hogy ennek az útnak egy bizonyos része abszolút a kenuzás, de a nagy része hajózás. Közelebb áll a vitorlázáshoz, vagy bármilyen vízi “offshore ” (nyílt vízi hajózás) közlekedéshez. A nagyobb dolgok máshol dőlnek el, nem az evezésen.

Ebben megegyezhetünk, hogy alapvetően máshol dől el. Egyrészt fejben, és ez nagy részt navigáció, de ezzel együtt is maradjunk a tényeknél, hogy egy darab kenulapáttal haladsz. Nem húzol fel vitorlát, nem feszíted ki a pulóveredet, hogy jobban fújjon a szél. Amennyit haladsz, az a kenulapáttal történik, illetve valamennyit sodródsz. Mennyit sodródsz? Amíg szerencséd van persze, jó irányba, de ha nincs szerencséd, akkor rossz irányba sodródik a hajó?

Ha háromnegyed szél vagy félszél közötti szelem van, akkor nagyon jól sodródik a pihenő időben, tehát akkor egészen tartja az irányt. Ha hátszelem van, akkor annyira nem szerencsés, oldalra áll a hullámokra és elkezd oldalra csúszni. Az egész útnak átlagban körülbelül 20 % -a az, ami sodródásnak tekinthető.

Az nagyon komoly, azért az egy jó segítség. De ezek szerint egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan állítod be a hajót a pihenő időben.

Nagyon nem mindegy. Van, hogy fél órán keresztül állítgatom a kormánylapátot és közben folyamatosan nézem a GPS-t, hogy az milyen irányt fog kihozni átlagban. Nagyon sok múlik ezen, ez nem csak annyi, hogy akkor az ember leköti a lapátot és bebújik a kabinba aludni. Egy komoly munka előzi meg azt, hogy az ember nyugovóra térhessen.

Mennyi problémát okoz a hajóban a páralecsapódás, beázás?

Ez most még egy elég komoly probléma volt, mondhatni mindenhol víz volt. Van nálam egy óra, ami mutatja, 94-96 %-os páratartalom volt. Nagyjából 16 fok volt az átlag, néha fölment 18-ra. Szinte a levegőből is folyt a víz. Mivel nagyon pici a hajónak a kabinja, ahogy én bemegyek a viharruházatban, azzal is beviszem a nedvességet. Nem kellett merni a hajóból a vizet, de minden vizes, mindenből csorog a víz és nem lehet vele mit kezdeni. Emiatt az árboc a pozíciófénye zárlatos lett, ez elég hamar megadta magát és emiatt máshogyan kellett megoldani az éjszakai világítást. De a következő szakasznál már száradni fog ez az idő, egyre jobb lesz, egyre kevesebb lesz a pára.

Ez másban is tesz kárt, vagy csak az elektronikában?

A technikán észre vettem, hogy gyakorlatilag mindenhol eszi a rozsda, minden kis kábelnek a végét. Ez is napi rutin, hogy odafigyelve, folyamatosan tisztítani kell mindent, hogy megnyújtsam az eszközök élettartamát. Az élelmiszernek egy része, ezt éppen ma pakoltuk ki, a fedélzet alatti rekesz, ebben kétszer sültek, nápolyik, kisebb zacskós dolgok voltak. Az egyik zabfalat nevű csomag kiszakadt és ráadásul a felső részről, az egyik csavar mellett befolyt a víz, és ez a zabfalat mondhatni önálló életre kelt. Ez a fantasztikus organizmus, ami önálló életre kelt, kibontotta a többi zacskót is. Ha láttál még sűrű, barna levest, ami sós lében van, ott körülbelül volt egy 50 liter leves.

De gondolom, ezt már nem annyira szereted.

Egész félelmetesen nézett ki.

Érdekes, hogy egy bármilyen módon szárított vagy tartósított élelmiszer és a tengervízzel kapcsolatával egy ilyen öko-flóra jön létre.

És ha látnád a halakat, amikor én ezt behajítom a vízbe. Odajönnek csemegézni és látszik, hogy 1 perc múlva teljesen „ittas” állapotba kerülnek. Teljesen megvadulnak az ízétől.

Voltál valaha közel ahhoz, hogy borulj, vagy hogy megfeküdjön a hajó?

Nem, és szerintem nem is lesz. Nem hiszem, hogy lesz olyan erős szelem, mint ami idáig volt.

Azt azért meséld el, amikor egy fakultatív látogatást tettél a hajón kívül!

Igen, azt is elmesélem. Még a boruláshoz annyit, hogy kétszer volt itt a vége felé borulás közeli élmény, de a hajó stabilitása miatt messze volt ez attól, hogy boruljon, csak meglehetősen az oldalára feküdt. Amikor egy olyan 24 csomós szélből a hullámok már rendesen kifejlődtek, viszont a szél meg elég hamar leesett egy olyan 10 csomóra, ezek a hullámok elkezdtek magukba omlani. Kétszer is pont rajtam tört meg a magába omló hullám, ami egy olyan 40 méterrel repítette a hajót arrébb, ami aztán ment az oldalán, meg mindenén keresztül. Ott kapaszkodni kellett rendesen, meg mindenhol jött a víz. De ez volt a legnagyobb, szerintem klasszikus felborulás nem fog történni.

Olyan érzésed nem volt, hogy bizonytalan lenne a lét, az eszköz, vagy együtt az egység. Mert az egy nagyon fontos eleme ennek a menetnek, hogy bízz magadban, bízz az eszközben és ne legyenek benned kétségek, mert az megöli az ambíciót.

Igen, az nagyon fontos. Én voltam már kétszer is olyan hajón, amiben megkérdőjeleződött, hogy fenn fog-e maradni a víz tetején. Annál rosszabb nincsen. Itt ilyen nem volt, még a legnagyobb szélben, ha hatalmas hullámok döngetik a hajó oldalát és jön mindenhol a víz, akkor is biztonságban érezheti az ember magát és nyugodtan el lehet aludni, mert biztos, hogy fenn marad a hajó a vízen.

F.N: Ezt dicséretnek veszem, köszönöm szépen, mert azért én, mint a hajónak az alkotója, azért aggódtam, hogy fog a kritikus pillanatokban viselkedni. 

Gábor, köszönöm a beszélgetést, másrészt pedig szívből gratulálok neked az eddigiekhez, ez már magában véve egy szám. Továbbra is érdeklődve figyeljük majd az utadat. Gondolom, hogy a második fele a valóságos teljesítmény, ez már inkább fejben dől el.

Kívánok neked egészséget hozzá, ne fájjon semmid, ne küzdjél fölösleges elemekkel, és érj biztonságosan és szépen oda. Bízunk benned, sok sikert!

R.G: Köszönöm szépen, Nándi. Igyekezni fogok.